Hogyan tovább kolozsvári multikulturalizmus?

A múltkori találkozón Apostu polgármesterrel abban állapodtunk meg, hogy a városháza honlapjának egy részét lefordítjuk magyar nyelvre, mindezt a multikulturalizmus nyelvi megjelenítésének szellemében. A gazdasági gyökerű érvek elkerülése végett – nincs pénz fordításra, válság van stb. – felajánlottam neki, hogy a fordítást elvégezzük ingyen és bérmentve a városháza magyarajkú alkalmazottainak segítségével, majd ezt a szöveget átnézi egy hivatásos fordító, aki úgyszintén nem kér anyagi ellentételezést a munkájáért. Rábólintott. Megkezdődött a munka, és a napokban el is készül a fordítás. Jövő héten átnyújtom az anyagot a polgármesternek, és akkor kiderül, hogy komolyan gondolta vagy sem. Én remélem, hogy a polgármester tesz egy kis lépést a multikulturalizmus „rögös” útján, és határos időn belül a magyar tartalom felkerül a polgármesteri hivatal honlapjára.
Természetesen, ez még nem oldja meg a többnyelvűség kérdését Kolozsváron. Amint arról már a sajtó is tudósított, ezelőtt egy pár héttel, amikor különböző, a multikulturalizmust gyakorlatba ültető intézkedésekről tárgyaltunk Apostuval, a műemléképületek magyar nyelvű feliratozásába belement( ennek ugye volt előzménye, az a bizonyos miniszteri átirat, ami egyértelműen kimondja, hogy a kisebbségek által lakott régiókban javallott a műemléképületeket kisebbségi nyelven is feliratozni), viszont a többnyelvű helységnévtábla kapcsán egyeztetni akar a PDL vezetőivel, és ennek fényében alakítja ki álláspontját.
Ezt követően találkoztam kolozsvári értelmiségiekkel, újságírókkal és a civil szféra képviselőivel, és arról vitatkoztunk, hogy milyen stratégiát válasszunk a reális multikulturalizmus megvalósítása érdekében, főleg abban az esetben ha azt látjuk, hogy a polgármester megpróbálja elodázni a kérdést, vagy csak látszatmegoldásokat kínál. Úgy gondolom, hogy szükség van ilyenszerű egyeztetésekre, feedbackre, mert egyedül a politikum nem tudja átlátni a jelen kérdés minden elemét. Mi több, tekintetbe kell vennünk a helyi politikai erőviszonyokat is – 27-ből 16 PDL tanácsos, ami azt jelenti, hogy a politikai mozgástér jelentősen beszűkül, mert nincs szükség az RMDSZ-re a többség eléréséhez – ami meglehetősen bonyolítja a helyzetet. Nagyon fontos a retorikai hozzállás is, hogy ne tereljük egy olyan irányba a kérdést, ahonnan nincs visszaút, és „állóháborút” folytassunk, ellenben a fellépésünk legyen határozott, és főleg - az adott körülmények között - célravezető. Szóval az aranyközépút...
A fentebb említett eszmecserén abban egyeztünk meg, hogy folytatni fogjuk szélesebb körben a közeljövőben. Talán a jövő hét egy megfelelő alkalom lenne erre, amikor Apostunak átnyújtjuk a honlapra felkerülő magyar nyelvű anyagot.