Mátyás a politikai (kín)padon

Megjelent a Szabadságban


A sok huzavona után végre teljes pompájában csodálhatjuk a felújított Mátyás-szobrot. Tekintve, hogy több évig bedeszkázva állt a téren, a Kolozsváron tanuló diákok közül sokan nem is láthatták a szobrot egyetemi éveik alatt. Úgy mentek el a kincses városból, hogy a főtéri deszkák emlékét is hordozták magukban, és csak találgathatták, hogy vajon mi is rejlik az állványok mögött.
Most, amikor a király impozáns alakja betölti a teret, Mátyás a rosszul értelmezett politikai pluralizmus által generált irracionalitás áldozata lett. Egy olyan erőtérbe került, amelyet az erdélyi magyar politikai viszály szabdal szét, és amelyben hangsúlyos szerepet kapnak anyaországi tényezők is. Természetesen a felavatás dátuma körüli tragikomédiába illő kötélhúzásra gondolok. Nyilvánvaló, hogy az időpont kiválasztása közéleti kérdés, és ilyen értelemben komoly politikai vetületei vannak, de ez korántsem jelenti azt, hogy egy kisstílű, pitiáner, és a határokon átívelő magyar politikai belharc tárgyává kellene válnia.

A Mátyás-szoborcsoport egy igencsak pregnáns szimbólum, ennek következtében pedig a politikai legitimációért folytatott harc középpontjába került, amelynek hevében – minden javaslatot le kell seperni, ami a politikai ellenfél részéről érkezik, még akkor is, ha az egybeesik egy korábbi saját javaslattal (az alábbiakban részletezem) – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elvetette a sulykot.

Kelemen Hunor kulturális miniszter először január 22-ét, a magyar kultúra napját javasolta a felavatásra. Ezt a magyar kormány nem fogadta el, és akkor következett a másik javaslat, február 23-a, a király születési dátuma, amely teljes mértékben illik ehhez az alkalomhoz. Ekkor indult be a lavina, egyből nagyon sokan félteni kezdték a szobrot a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől (RMDSZ) és annak februári kongresszusától. Először Magyarországról jött a hír, hogy a felavatást mindenképpen a február 27-én sorra kerülő RMDSZ kongresszus után kellene megtartani, tehát február 23-a, a király születésnapja nem egy megfelelő dátum. Hát igen, még egy királyi születésnap is okozhat ilyen malőrt, amennyiben RMDSZ kongresszus közelébe kerül, ha Szilágyi Erzsébet ezt tudta volna… Utána – ahogyan ezt megszokhattuk már az utóbbi hónapok politikai történései fényében – következtek az erdélyi borúlátó felhangok. Az EMNT Kolozs megyei vezetői a felavatás dátumának kapcsán RMDSZ kampányról és kirekesztésről beszéltek, és a zord február helyett, a sokkal alkalmasabb és mindenkit befogadó – nemcsak az RMDSZ-t vagy annak tagjait – márciusi hónapot javasolták, azt sugallván, hogy február az RMDSZ hónapja, március meg a mindenkié. Eközben természetesen elfeledkeztek arról, hogy egy pár hónappal ezelőtt az EMNT Kolozs megyei szervezete nyílt levelet juttatott el Kelemen Hunornak, Szőcs Gézának és Sorin Apostunak, amelyben kérték, hogy a szobor felavatását február 23-ra időzítsék, ezzel is tisztelegve Mátyás király emlékének. A következetességre viszont homály borul a politikai sárdobálás közben. Ebben az abszurd politikai drámában már csak arra vártam, hogy valaki megvádolja az RMDSZ-t azzal, hogy a kongresszus idejére el szeretné költöztetni a szobrot Nagyváradra.

Ezzel a hozzáállással sikerült teljesen kompromittálni az amúgy is sok szempontból kérdéses felavatás gondolatát. Ebben az esetben, korábbi írásokban, mások által kifejtett aggályokra gondolok: szükség van-e felavatásra, tekintve, hogy nem új szoborról van szó, illetve amennyiben igen, akkor az milyen legyen? Ennek az egész ügynek volt viszont egy pozitív hozadéka is: civil kezdeményezésnek köszönhetően, a kolozsváriak jelképesen birtokba vették a szobrot, és ezzel kiragadták Mátyást a politikai dimenzióból. Megmutatták azt, hogy egy közösség léte, nagyon sok vonatkozásban, szervesen elkülönül a politikumtól, főleg akkor, amikor ez utóbbi saját belterjes érdekeivel foglalkozik. Az ilyenszerű civil kezdeményezések nagy fontossággal bírnak egy olyan társadalmi berendezkedésben, ahol a demokratikus hagyományok nem rendelkeznek mély gyökerekkel.