Margaret Thatcher nyomában

Megjelent a Szabadságban

Udrea asszony úgy látja, elérkezett az idő arra, hogy egy nő költözzön a Victoria vagy a Cotroceni palotába. Reméljük, hogy ez a nő magyar lesz, nem másért, de azt ígérték nekünk, hogy amikor az Egyesült Államokat fekete elnök vezeti, akkor majd hazai tájainkon is magyarajkú államfő gyakorolhatja a hatalmat. Nahát kérem, itt az alkalom, tessék betartani az ígéretet. Vagy inkább – hétköznapi módra, a remény hal meg utoljára mondás jegyében – törődjünk bele sorsunkba?


Az elmúlt napokban a miniszter asszony a Tabu nevű magazinban jelent meg, többek között olyan montírozott fotókon, amelyek őt a történelem híres hölgyalakjainak – közöttük volt Margaret Thatcher is – képében ábrázolták. Tette mindezt azért, hogy szót emeljen a nőket érintő negatív előítéletek ellen, és, hogy a nőgyűlölők tudomására hozza, hogy azok a hölgyek, akiknek képében bájolgott, képesek voltak megváltoztatni és jobbá varázsolni a világot.

Udreának joga van ahhoz, hogy ott és úgy fényképeztesse magát, ahol és ahogy jónak látja. A nyilvánosságból eredő esetleges pozitív vagy negatív konzekvenciákkal elsősorban neki kell szembenéznie, még akkor is, ha ezek áttételesen kihatnának pártjára is. A Margaret Thatcherhez való önhasonlítás legfeljebb mosolygásra okot adó politikai hiúságra vagy beképzeltségre utal.

Erotikus elemeket tartalmazó és a szexualitásra utaló fényképsorozatokat társítani egy komoly üzenettel – amely a nők közéleti szerepének fontosságát hangsúlyozza, és ilyen értelemben, főleg a férfiak körében létező negatív sztereotípiákat próbálja lebontani –, viszont öreg hiba, amely legjobb esetben a felületességre vezethető vissza. Ily módón sikerült kompromittálni és nevetségessé tenni a legitim feminizmus egyik fő áramlatát. A miniszter asszony emancipációs üzeneteket hordozó pózolása konszolidálja a nők szexuális tárgyként való ábrázolását. A férfiak továbbra sem közéleti személyként, hanem erotikus fantáziájuk szereplőjeként tekintenek Udreára, egyes nők pedig arra gondolnak, hogy számukra más út nincs, amennyiben közéleti pálya mellett döntenek, latba kell vetniük bájaikat. Ez az epizód az ott megfogalmazott célok és tervezett hatások ellenkezőjét érte el. Erősíti azt az előítéletet, amely kétségbe vonja a nők szellemi képességeit és rátermettségüket, és ebből kifolyólag alkalmatlannak tartja őket közéleti funkciók betöltésére. Ha egy nőnek mégis sikerül a közéletben érvényesülnie, azt az idomainak számlájára írja.

A miniszter asszony elég balga módon helyezte fényképeit társadalmi kontextusba. Szerencsére a korbács kimaradt a kezéből, mert ellenkező esetben azt hihettük volna, hogy Attila helyett Udrea lett az Isten ostora, aki bántalmazni készül nőket és férfiakat egyaránt.