Egy éjszakai kaland vonzó emléke

Megjelent a Szabadságban

Sokan emlékszünk arra az ominózus éjszakára 2009-ben, amikor Mircea Geoană államfő volt. Este – miután pezsgőt ivott és fátyolos szemekkel fürkészte az égboltot – elnökként tért nyugovóra, és reggel balekként ébredt. Másnap a Jereváni Rádió reggeli műsorában a következő kérdést tették fel a hallgatóknak: „Mit csinált a nép Geoană elnöksége alatt?” „Hát, aludt”– jött a természetszerű válasz.


A rövid, de velős elnöki mandátum mély nyomokat hagyott „hősünkben”, aki megint nagy terveket szövöget, és az elnöki palota felé kacsingat. Ilyen irányú kijelentései kisebb botrányt idéztek elő pártjában. Ponta már készült fülön ragadni a pretendenst, ha az éppen nem távozott volna sutyiban a tengerentúlra, ahonnan a facebookon – hol is máshol? – üzent kritikusainak, hogy amíg itthon rosszindulatúan értelmezik szavait, addig ő az Újvilágban fontos emberekkel tanácskozik, és Románia gazdasági fellendülésén fáradozik. Tette mindezt azért is, hogy bebizonyítsa: lám, lám, nem is olyan „butuska” ő, mint ahogyan azt annak idején Iliescu – a dörzsölt apparatcsik, az „örök káder” – mondta róla, hiszen fontos dolgokkal foglalkozik, és még az Egyesült Államokban is kiemelt figyelemmel kísérik személyét és munkásságát.

Geoană mindenképpen pályára akar lépni, a marginalizáció évei alatt politikai frusztrációk tömkelege gyülemlett fel benne. Az sem számít, hogy esetleg nevetségessé teszi magát, és kijelentéseivel pártjának is árt, tekintve, hogy ezek a párton belüli erőviszonyok cseppfolyós mivoltát közvetítik a választótestület felé, ami a politikai kommunikáció szempontjából, enyhén szólva, dőreségnek minősül, főleg választások előtti évben.

Olyan felhangok is napvilágot láttak, hogy Geoană helyezkedik, más pártban képzeli el politikai jövőjét, és az Oprea által vezetett UNPR-vel tárgyal. Lehet, hogy ez is közrejátszik, én viszont inkább emberi és politikai hiúságát tartom cselekedetei fő mozgatórugójának. Lelki szemei előtt ott lebeghet Nixon, akinek – miután vesztett Kennedyvel szemben, és az utóbbi halála után – mégis sikerült elnyerni az elnöki mandátumot, vagy Churchill, aki a háború után alulmaradt a munkáspárti Atleevel szemben, de az ötvenes években visszatért a miniszterelnöki székbe.

Álmodozásai közepette a Szenátus elnöke elfelejti azt, hogy sem Nixonnak, sem Churchillnek a vereség után nem gyengültek meg a pozíciói a pártjukon belül, és bizonyos történelmi és politikai tényezők – amelyek jelen esetben nem léteznek – járultak hozzá a későbbi sikerek eléréséhez.

Geoană úgy tudna visszatérni a valóság talajára, ha őszintén szembenézne magával, és elfogadná azt, hogy egy karizma nélküli, unalmas politikus. Előre betanult szövegeket szajkóz, karót nyelt mivolta és merevsége versenyképtelenné teszi a hazai politikai miliőben. Ilyen körülmények között jó lenne visszatérni a kaptafához, végül is a diplomácia sem egy megvetendő hely, ott valószínűleg több babér teremne számára.