Ha péntek, akkor koncert és szégyenpír

Tegnap került sor a Filharmónia évadnyitó koncertjére. Nagyon szép hangverseny volt, a program itt tekinthető meg: http://www.filacluj.ro/septembrie2010.html .

Zenehallgatás közben szégyenérzet töltött el, hogy a Filharmóniának ilyen körülmények között kell játszania. A tegnapi koncerten még az eddigi megszokottnál is rosszabb volt a helyzet. A Diákművelődési Ház nagyterme - ahová Andrei Marga, a szuper-intellektuel kultúrember, a permanens tanügyi reform veteránja (rajta valószínűleg már csak Trockij, a permanens forradalom híve tett túl) száműzte a Filharmóniát, a Farkas utcai auditóriumból -, amely úgyszintén nem alkalmas szimfonikus koncertek megtartására felújítás alatt áll. Ebből kifolyólag, a tegnapi koncertet a Konzervatórium koncertemében kellett megtartani, amely nagyon kicsi, és legfeljebb kamarazenei előadóestekre alkalmas, semmiképpen nem nagyzenekari előadásokra, főleg, hogy tegnap olyan műveket is játszottak, amelyekben a kórus is énekelt. Hát nem kell mondanom, hogy alig fértek el a színpadon.

Intézményi szempontból a Filharmónia a Megyei Tanács alárendeltségébe tartozik. Alin Tiset, a Megyei Tanács elnökét, annyira lefoglalja a futballstadion építése - semmiképpen nem szeretném szembeállítani a futball ügyét a Filharmóniáéval, de azért azt el tudom képzelni, hogy a megyei elnök úr több szavazatra számít a futballdrukkerektől, mint a komolyzene-kedvelőktől – hogy alig jut másra ideje, esetleg kiszalad vidékre egy, az ancien régimre emlékeztető munkalátogatásra.

Látván a Megyei Tanács hozzáállását, elkezdtünk vakarózni, és terveket szövögetni a Városi Tanácsban. Sokra nem jutottunk, talán annyira, hogy végre úgy néz ki, hogy találtunk egy helyet a Magyar utcában (B-dul 21 Decembrie 1989), ahova fel lehetne építeni egy korszerű koncerttermet a Filharmóniának. A Városi Tanács plénumában többször elmondtam, hogy megengedhetetlen az, hogy Kolozsváron, Erdély kulturális központjában a Filharmóniának ilyen mostoha sorsa legyen. Válaszként sűrű bólogatást, hümmögést és üres dumát kaptam.
Egyébként a dumáról jutott eszembe a Bacsó Péter által rendezett, A tanú című film egyik jelenete. A főhős, Pelikán elvtárs többszörös, rendszerellenes vétségei miatt börtönben ül. Cellatársai – akik azt hitték róla, hogy jól ismeri a marxizmus-leninizmus történetét és miden ideológiai csínját-bínját – megkérdezték tőle, hogy mit jelent a Duma (cári Oroszországban a parlament neve) bojkottja. Mire Pelikán a semmibe meredt és azt válaszolta: valószínűleg azt, hogy mindenki fogja be a pofáját.
Hát tényleg, ideje lenne abbahagyni a dumát, és valamit tenni a Filharmóniáért…