Fél a többnyelvűségtől, mint az ördög a tömjéntől

Megjelent a Szabadságban


Természetesen feltevődik a kérdés: ki fél a többnyelvűségtől? Hát Apostu polgármester fél, vagy legalábbis ódzkodik, elodázza a kérdést. Vagy nem is veszi komolyan, vagy csak púp a hátán? Nem is tudom már, mire gondoljak. Többször tárgyaltunk már vele, kéréseinket pontokban fogalmaztuk meg. Az utolsó felvonás múlt héten volt, amikor a polgármester elmondta, hogy elvben egyetért elképzelésünkkel, és fel is kerül a magyar tartalom a polgármesteri hivatal honlapjára, de csak akkor, amikor a francia fordítás is elkészül. Ez számomra már egy nagyon átlátszó ürügynek tűnt.


Amennyiben félelemről van szó, ez csakis politikai természetű lehet, ami esetleg szavazatszám-csökkenésben nyilvánulhat meg. Lehetséges, hogy a polgármester arra a következtetésre jutott, hogy a lakótelepi, félig urbanizált, betelepített tömegek egy részében – amelyek eddig nem tudtak beilleszkedni a város többetnikumú hagyományaiba – még élnek magyarellenes indulatok, és nem néznék jó szemmel a magyar nyelv térnyerését. Ehhez még hozzájárulhat az is, hogy a városvezetésben még élnek a funári beidegződések, és Kolozsvárt nyelvi és kulturális szempontból frontvárosnak tekintik, ezért nem szívesen járulnának hozzá ahhoz, hogy a városnak legyen egy artikulált, nyelvileg lefedett, kifelé kommunikálható magyar arculata is.

Komoly mentalitásbeli gondok is jelentkeznek. Amióta ezzel a kérdéskörrel foglalkozom, a polgármesterrel, valamint más városházi alkalmazottakkal való beszélgetéseim során volt alkalmam észlelni a hivatalos nyelv kánonja által generált szűk látókört, amely sok esetben gátolja a higgadt, érdemi vitát. Értelmezésük szerint a román nyelv hivatalos volta kizárólagosságot idéz elő a nyilvánosságban, a másságnak, a többnyelvűségnek csak kulturális téren van helye, amely nincs közvetlen kapcsolatban a hivatalos közeggel. Más szóval: nem akarják intézményesíteni semmilyen formában a magyar nyelvet a városi közigazgatásban. Érvrendszerük sok esetben hasonlít azokéhoz, akik visszautasítanak mindennemű autonómia törekvést pusztán az alkotmány első cikkelyére hivatkozva, amely kimondja, hogy Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam.

Megtörténhet, hogy a polgármester nem is veszi komolyan ezt a kérdést, és ennek egyik lehetséges oka – és itt szervezeti szempontból önkritikát kell gyakorolnom –, hogy az RMDSZ helyi szervezete nem lépett fel egységesen ebben a kérdésben. A többszólamú megközelítés de-legitimáló hatást fejtett ki, és nem használt az ügynek.

Eddigi eszköztárunk nem vezetett eredményre. Valószínűleg az elkövetkezendőben a vitát ki kell vinnünk a polgármesteri hivatal falai közül, és nem ártana román értelmiségieket (és nemcsak) megnyerni az ügynek, talán így a polgármester félelme is alábbhagyna.