Még szeptemberben tárgyaltam Apostuval, hogy az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja által kiadott, Kolozsvár/Multikulturális útikalauz című, négynyelvű - román, angol, magyar és német – ismertető füzet tartalmát töltsük fel a polgármesteri hivatal honlapjára. http://botondcsoma.blogspot.com/2010/09/javitott-kiadas.html
Tegnap felkerült a román, magyar és angol változat, hamarosan következik a német is:
http://www.primariaclujnapoca.ro/ghid-multicultural.html?show=Prefata
http://www.primariaclujnapoca.ro/hu/multikulturalis-utikalauz/
Hiányzik még három ékezet a linkben, de már szóltam, hogy korrigálják.
http://www.primariaclujnapoca.ro/en/multicultural-guide/
2010. november 17., szerda
2010. november 16., kedd
Egy lépés előre, kettő hátra
A Kolozs Megyei Törvényszék nem tűri a többnyelvűséget. Egy szűklátókörű és rosszindulatú jogértelmezéssel eltipor mindent, ami nem román nyelven lát napvilágot. Teszi ezt már másodszorra. Ugyebár, a hivatalos nyelv kánonjából nem szabad kilépni, mert az komoly „veszélyt” jelenthet Románia homogén nemzetállami jövőjére nézve. A törvény őrei pajzzsal védik a nyelvet, holmi „idegen jellegű” támadásokkal szemben.
Az Aranyosgyéresi Városi Tanács megszavazta, hogy írják ki magyarul és németül is a város nevét. Az akkori prefektus, Calin Platon – arra gondolván, hogy neve a jogfilozófia terén is releváns következtetésekre készteti – megtámadta a határozatot a Kolozs Megyei Törvényszéken, azzal indokolván keresetét, hogy az aranyosgyéresi magyarság aránya nem éri el a törvény által előírt 20%-ot, tehát – véleménye szerint - ilyen esetben csak románul lehet kiírni a város nevét. Első fokon a Kolozs Megyei Törvényszék jóváhagyta keresetét, és arra kötelezte az Aranyosgyéresi Városi Tanácsot, hogy vonja vissza a többnyelvűségre vonatkozó határozatokat. Felfolyamodványt nyújtottunk be a törvényszéki végzés ellen a Kolozs Megyei Ítélőtáblához, és sikerült meggyőznünk az Ítélőtábla bíráit, hogy a Törvényszék jogértelmezése alaptalan és törvénytelen. Felszusszantunk, és örvendtünk, hogy az ésszerűség legyőzte a korlátoltságot, és a többnyelvű táblákat felállították Aranyosgyéres határában. Aztán ma derült égből villámcsapás... Mircea Crisan, aranyosgyéresi lakos egy ideig nézegette a táblákat, és aztán rájött, hogy a sok „idegen nyelv” komoly terhet jelent egészséges román öntudata számára, és hallgatott az ősi hívó szóra. Magánszemélyként megtámadta a többnyelvűségre vonatkozó tanácsi határozatokat a Törvényszéken, és láss „csodát” a bírói testületben partnerre talált a román öntudat megvédésére. A törvényszék érvénytelenítette a tanácsi határozatokat. http://www.stiridecluj.ro/social/placutele-trilingve-din-campia-turzii-declarate-ilegale-de-tribunalul-cluj
A végzés nem jogerős. Bogdán Andrea és Czika Tihamér jogászkollégáimmal együtt segítünk az Aranyosgyéresi Városi Tanácsnak kidolgozni a felfolyamodvány szövegét, amit benyújtanak majd a végzés ellen a Kolozs Megyei Ítélőtáblához. Reméljük, hogy ezúttal is sikerrel járunk, és a többnyelvű táblák helyükön maradnak.
Az Aranyosgyéresi Városi Tanács megszavazta, hogy írják ki magyarul és németül is a város nevét. Az akkori prefektus, Calin Platon – arra gondolván, hogy neve a jogfilozófia terén is releváns következtetésekre készteti – megtámadta a határozatot a Kolozs Megyei Törvényszéken, azzal indokolván keresetét, hogy az aranyosgyéresi magyarság aránya nem éri el a törvény által előírt 20%-ot, tehát – véleménye szerint - ilyen esetben csak románul lehet kiírni a város nevét. Első fokon a Kolozs Megyei Törvényszék jóváhagyta keresetét, és arra kötelezte az Aranyosgyéresi Városi Tanácsot, hogy vonja vissza a többnyelvűségre vonatkozó határozatokat. Felfolyamodványt nyújtottunk be a törvényszéki végzés ellen a Kolozs Megyei Ítélőtáblához, és sikerült meggyőznünk az Ítélőtábla bíráit, hogy a Törvényszék jogértelmezése alaptalan és törvénytelen. Felszusszantunk, és örvendtünk, hogy az ésszerűség legyőzte a korlátoltságot, és a többnyelvű táblákat felállították Aranyosgyéres határában. Aztán ma derült égből villámcsapás... Mircea Crisan, aranyosgyéresi lakos egy ideig nézegette a táblákat, és aztán rájött, hogy a sok „idegen nyelv” komoly terhet jelent egészséges román öntudata számára, és hallgatott az ősi hívó szóra. Magánszemélyként megtámadta a többnyelvűségre vonatkozó tanácsi határozatokat a Törvényszéken, és láss „csodát” a bírói testületben partnerre talált a román öntudat megvédésére. A törvényszék érvénytelenítette a tanácsi határozatokat. http://www.stiridecluj.ro/social/placutele-trilingve-din-campia-turzii-declarate-ilegale-de-tribunalul-cluj
A végzés nem jogerős. Bogdán Andrea és Czika Tihamér jogászkollégáimmal együtt segítünk az Aranyosgyéresi Városi Tanácsnak kidolgozni a felfolyamodvány szövegét, amit benyújtanak majd a végzés ellen a Kolozs Megyei Ítélőtáblához. Reméljük, hogy ezúttal is sikerrel járunk, és a többnyelvű táblák helyükön maradnak.
2010. október 15., péntek
Házsongárd, honlap, december1-je és tanácsülés
Újabban csütörtökönként tartjuk a tanácsüléseket.
A tanácsülés előtt át kellett beszélnem néhány dolgot Apostuval.
Az első a Házsongárdi temetőre vonatkozott. Átnyújtottam a polgármesternek egy protokollum tervezetet, amelyet közösen Gergely Erzsébettel, a Házsongárd Alapítvány igazgatónőjével dolgoztunk ki. A protokollum célja a Házsongárd Alapítvány műemlék-restaurálási tevékenységének megkönnyítése a temetőben. Ugyanakkor megkértem László Attila alpolgármestert is, hogy kövesse az ügyet, mert ha közösen lépünk fel, akkor talán nagyobb esély van arra, hogy a kérdés hamarabb megoldódjon. Az ügy előzményeiről már írtam egy korábbi bejegyzésemben is: http://botondcsoma.blogspot.com/2010/09/gondok-hazsongardi-temetoben.html
Még szeptemberben tárgyaltam Apostuval arról, hogy töltsük fel a polgármesteri hivatal honlapjára az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja által kiadott, Kolozsvár/Multikulturális útikalauz című, négynyelvű - román, angol, magyar és német – ismertető füzet tartalmát: http://botondcsoma.blogspot.com/2010/09/javitott-kiadas.html
Akkor átadtam neki egy példányt, hogy fontos teendői közben, csendesebb momentumokban tanulmányozza az útikalauzt. Most visszatértem a kérdésre, mire azt mondta, hogy semmi kifogása nincs, átnézte, és szerinte felkerülhet a honlapra. Nagy kő esett le a szívemről…, most már csak a műszaki részleteket kell megbeszélnem az informatikusokkal.
Harmadik téma a Mátyás szobor felavatásának dátuma volt. Olivér blogján - http://koliver.wordpress.com/2010/10/07/horror-december-1-jen-avatjak-fel-a-restauralt-matyas-szobrot-videoval/ - fölröppent a hír, hogy a polgármesteri hivatalban egyesek azon gondolkodnak, hogy december 1-je lenne erre a megfelelő dátum. Miután a főtéri zászlókkal megégettük magunkat, úgy gondoltam nem szabad ezt az információt kósza hírként kezelni, és óvatosan, nehogy ötletekkel szolgáljak, körbejártam ezt a kérdést is. Úgy gondolom, hogy számunkra a december 1-je elfogadhatatlan dátum, és ez nem vadmagyarkodás. Először is Máytás személye nem kötődik sem a Gyulafehérvári Kiáltványhoz, sem az egyesüléshez. Másodsorban, december 1-je nem éppen ünnep nekünk erdélyi magyaroknak, és ezt a románoknak is meg kell érteniük. Ezt még Iuliu Maniu, román politikus is – akinek nagy szerepe volt az egyesülés létrehozásában – elismerte. A múlt század, 20-as éveiben írott emlékirataiban úgy vélekedik, hogy abszurditás lenne elvárni az erdélyi magyaroktól, hogy ujjongjanak december 1-én.
Mondtam Apostunak, hogy hallom, hogy november vége fele kész lesz a szobor, és érdekelne, hogy mi lenne az elképzelés a felavatásra vonatkozóan. Apostu erre azt válaszolta, hogy miután a munkálatok véget érnek, még el kell végezni a kövezést a szobor körül. Ezután – tekintve, hogy a felújítást közösen a román és magyar állam finanszírozta – diplomáciai csatornákon le kell egyeztetni a magyar és román közjogi méltóságokkal (államfő, miniszterelnök) a felavatás időpontját. Véleményem szerint a magyar fél semmiképpen nem fogadná el a december 1-jét. Mindenesetre továbbra is foglalkozom a kérdéssel, annak ellenére, hogy első látásra úgy tűnik, hogy talán a román fél nem vállalna be egy diplomáciai kötélhúzást Magyarországgal a felavatás dátumának kapcsán, de azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Kolozsváron még jócskán élnek a nacionalista beidegződések. Nem tartom teljesen kizártnak, hogy a megszorító intézkedések által okozott népszerűtlenséget, Apostuek megpróbálnák kompenzálni egy, a nem megfelelőképpen urbanizált tömegek magyarellenes indulataira alapozó cselekedettel, és ebben a kontextusban a december elsejei szoboravatás kapóra jönne. Én remélem azért, hogy a józanész felülkerekedik a kisstílű politikai számításokon... Mindenesetre, a megfelelő pillanatban ezt a kérdést hangsúlyosan fel kell vetni az országos koalícióban is az RMDSZ és DLP között, mert ez messzemenően nemcsak egy helyi ügy.
A tanácsülés előtt át kellett beszélnem néhány dolgot Apostuval.
Az első a Házsongárdi temetőre vonatkozott. Átnyújtottam a polgármesternek egy protokollum tervezetet, amelyet közösen Gergely Erzsébettel, a Házsongárd Alapítvány igazgatónőjével dolgoztunk ki. A protokollum célja a Házsongárd Alapítvány műemlék-restaurálási tevékenységének megkönnyítése a temetőben. Ugyanakkor megkértem László Attila alpolgármestert is, hogy kövesse az ügyet, mert ha közösen lépünk fel, akkor talán nagyobb esély van arra, hogy a kérdés hamarabb megoldódjon. Az ügy előzményeiről már írtam egy korábbi bejegyzésemben is: http://botondcsoma.blogspot.com/2010/09/gondok-hazsongardi-temetoben.html
Még szeptemberben tárgyaltam Apostuval arról, hogy töltsük fel a polgármesteri hivatal honlapjára az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja által kiadott, Kolozsvár/Multikulturális útikalauz című, négynyelvű - román, angol, magyar és német – ismertető füzet tartalmát: http://botondcsoma.blogspot.com/2010/09/javitott-kiadas.html
Akkor átadtam neki egy példányt, hogy fontos teendői közben, csendesebb momentumokban tanulmányozza az útikalauzt. Most visszatértem a kérdésre, mire azt mondta, hogy semmi kifogása nincs, átnézte, és szerinte felkerülhet a honlapra. Nagy kő esett le a szívemről…, most már csak a műszaki részleteket kell megbeszélnem az informatikusokkal.
Harmadik téma a Mátyás szobor felavatásának dátuma volt. Olivér blogján - http://koliver.wordpress.com/2010/10/07/horror-december-1-jen-avatjak-fel-a-restauralt-matyas-szobrot-videoval/ - fölröppent a hír, hogy a polgármesteri hivatalban egyesek azon gondolkodnak, hogy december 1-je lenne erre a megfelelő dátum. Miután a főtéri zászlókkal megégettük magunkat, úgy gondoltam nem szabad ezt az információt kósza hírként kezelni, és óvatosan, nehogy ötletekkel szolgáljak, körbejártam ezt a kérdést is. Úgy gondolom, hogy számunkra a december 1-je elfogadhatatlan dátum, és ez nem vadmagyarkodás. Először is Máytás személye nem kötődik sem a Gyulafehérvári Kiáltványhoz, sem az egyesüléshez. Másodsorban, december 1-je nem éppen ünnep nekünk erdélyi magyaroknak, és ezt a románoknak is meg kell érteniük. Ezt még Iuliu Maniu, román politikus is – akinek nagy szerepe volt az egyesülés létrehozásában – elismerte. A múlt század, 20-as éveiben írott emlékirataiban úgy vélekedik, hogy abszurditás lenne elvárni az erdélyi magyaroktól, hogy ujjongjanak december 1-én.
Mondtam Apostunak, hogy hallom, hogy november vége fele kész lesz a szobor, és érdekelne, hogy mi lenne az elképzelés a felavatásra vonatkozóan. Apostu erre azt válaszolta, hogy miután a munkálatok véget érnek, még el kell végezni a kövezést a szobor körül. Ezután – tekintve, hogy a felújítást közösen a román és magyar állam finanszírozta – diplomáciai csatornákon le kell egyeztetni a magyar és román közjogi méltóságokkal (államfő, miniszterelnök) a felavatás időpontját. Véleményem szerint a magyar fél semmiképpen nem fogadná el a december 1-jét. Mindenesetre továbbra is foglalkozom a kérdéssel, annak ellenére, hogy első látásra úgy tűnik, hogy talán a román fél nem vállalna be egy diplomáciai kötélhúzást Magyarországgal a felavatás dátumának kapcsán, de azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Kolozsváron még jócskán élnek a nacionalista beidegződések. Nem tartom teljesen kizártnak, hogy a megszorító intézkedések által okozott népszerűtlenséget, Apostuek megpróbálnák kompenzálni egy, a nem megfelelőképpen urbanizált tömegek magyarellenes indulataira alapozó cselekedettel, és ebben a kontextusban a december elsejei szoboravatás kapóra jönne. Én remélem azért, hogy a józanész felülkerekedik a kisstílű politikai számításokon... Mindenesetre, a megfelelő pillanatban ezt a kérdést hangsúlyosan fel kell vetni az országos koalícióban is az RMDSZ és DLP között, mert ez messzemenően nemcsak egy helyi ügy.
2010. október 10., vasárnap
Levél Angienek a Palocsayról
Kedden Kolozsvárra látogat Angela Merkel, német kancellár. Sztranyiczki Szilárd, ügyvéd barátommal levelet írtunk a kancellárnak, amiben tájékoztatjuk, hogy a román állam évek óta nem akarja visszaszolgáltatni a hóstátiak földjét, amely jelenleg a Kísérleti állomás jogkezelésében található. Húzzák-nyúzzák évek óta ezt a kérdést, mindenfélét kitalálnak, sőt még az új jogszabályok visszamenőleges alkalmazásától sem riadnak vissza. Ugyanakkor, végleges és visszavonhatatlan bírósági végzéseket – amelyek ugyancsak a Palocsay-kerttel kapcsolatosak – egyszerűen nem hajtanak végre, ami elfogadhatatlan egy jogállamban, amely tagja az EU-nak.
Megtaláltuk a megfelelő személyt is, aki majd átadja a levelet Merkelnek, mert sem Szilárdot, sem engem nem engednek majd a közelébe.
Remélem, valami eredménye lesz…
Megtaláltuk a megfelelő személyt is, aki majd átadja a levelet Merkelnek, mert sem Szilárdot, sem engem nem engednek majd a közelébe.
Remélem, valami eredménye lesz…
2010. szeptember 22., szerda
Ügyészségi válasz
Még a tavasszal büntető feljelentést tettem az RMDSZ nevében az Új Jobboldal tagjai ellen, akik tiltott náci jelvényeket használtak egy márciusi rendezvényükön, ahol jókívánságokkal láttak el bennünket, erdélyi magyarokat.
Jó későre, a napokban kaptuk meg a nyomozás eredményét tartalmazó ügyészségi átiratot. A törvény nagylelkű őrei megállapítják, hogy a kedves szélsőségesek bűncselekményt követtek el, de hát na, történik ilyesmi jobb helyeken is...., és egy-két náci jelvény csekély veszélyt jelent válságban vergődő társadalmunkra. Bűnvádi eljárást nem indítanak, csupán adminisztratív büntetést rónak ki az elkövetőkre, 400 lej értékben.
A napokban döntjük el, hogy felebezzünk vagy sem.
Részletes leírás az ügyről a Szabadságban, Kiss Olivér tollából: http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPMainArticleScreen.vm/id/2556
Jó későre, a napokban kaptuk meg a nyomozás eredményét tartalmazó ügyészségi átiratot. A törvény nagylelkű őrei megállapítják, hogy a kedves szélsőségesek bűncselekményt követtek el, de hát na, történik ilyesmi jobb helyeken is...., és egy-két náci jelvény csekély veszélyt jelent válságban vergődő társadalmunkra. Bűnvádi eljárást nem indítanak, csupán adminisztratív büntetést rónak ki az elkövetőkre, 400 lej értékben.
A napokban döntjük el, hogy felebezzünk vagy sem.
Részletes leírás az ügyről a Szabadságban, Kiss Olivér tollából: http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPMainArticleScreen.vm/id/2556
2010. szeptember 18., szombat
Ha péntek, akkor koncert és szégyenpír
Tegnap került sor a Filharmónia évadnyitó koncertjére. Nagyon szép hangverseny volt, a program itt tekinthető meg: http://www.filacluj.ro/septembrie2010.html .
Zenehallgatás közben szégyenérzet töltött el, hogy a Filharmóniának ilyen körülmények között kell játszania. A tegnapi koncerten még az eddigi megszokottnál is rosszabb volt a helyzet. A Diákművelődési Ház nagyterme - ahová Andrei Marga, a szuper-intellektuel kultúrember, a permanens tanügyi reform veteránja (rajta valószínűleg már csak Trockij, a permanens forradalom híve tett túl) száműzte a Filharmóniát, a Farkas utcai auditóriumból -, amely úgyszintén nem alkalmas szimfonikus koncertek megtartására felújítás alatt áll. Ebből kifolyólag, a tegnapi koncertet a Konzervatórium koncertemében kellett megtartani, amely nagyon kicsi, és legfeljebb kamarazenei előadóestekre alkalmas, semmiképpen nem nagyzenekari előadásokra, főleg, hogy tegnap olyan műveket is játszottak, amelyekben a kórus is énekelt. Hát nem kell mondanom, hogy alig fértek el a színpadon.
Intézményi szempontból a Filharmónia a Megyei Tanács alárendeltségébe tartozik. Alin Tiset, a Megyei Tanács elnökét, annyira lefoglalja a futballstadion építése - semmiképpen nem szeretném szembeállítani a futball ügyét a Filharmóniáéval, de azért azt el tudom képzelni, hogy a megyei elnök úr több szavazatra számít a futballdrukkerektől, mint a komolyzene-kedvelőktől – hogy alig jut másra ideje, esetleg kiszalad vidékre egy, az ancien régimre emlékeztető munkalátogatásra.
Látván a Megyei Tanács hozzáállását, elkezdtünk vakarózni, és terveket szövögetni a Városi Tanácsban. Sokra nem jutottunk, talán annyira, hogy végre úgy néz ki, hogy találtunk egy helyet a Magyar utcában (B-dul 21 Decembrie 1989), ahova fel lehetne építeni egy korszerű koncerttermet a Filharmóniának. A Városi Tanács plénumában többször elmondtam, hogy megengedhetetlen az, hogy Kolozsváron, Erdély kulturális központjában a Filharmóniának ilyen mostoha sorsa legyen. Válaszként sűrű bólogatást, hümmögést és üres dumát kaptam.
Egyébként a dumáról jutott eszembe a Bacsó Péter által rendezett, A tanú című film egyik jelenete. A főhős, Pelikán elvtárs többszörös, rendszerellenes vétségei miatt börtönben ül. Cellatársai – akik azt hitték róla, hogy jól ismeri a marxizmus-leninizmus történetét és miden ideológiai csínját-bínját – megkérdezték tőle, hogy mit jelent a Duma (cári Oroszországban a parlament neve) bojkottja. Mire Pelikán a semmibe meredt és azt válaszolta: valószínűleg azt, hogy mindenki fogja be a pofáját.
Hát tényleg, ideje lenne abbahagyni a dumát, és valamit tenni a Filharmóniáért…
Zenehallgatás közben szégyenérzet töltött el, hogy a Filharmóniának ilyen körülmények között kell játszania. A tegnapi koncerten még az eddigi megszokottnál is rosszabb volt a helyzet. A Diákművelődési Ház nagyterme - ahová Andrei Marga, a szuper-intellektuel kultúrember, a permanens tanügyi reform veteránja (rajta valószínűleg már csak Trockij, a permanens forradalom híve tett túl) száműzte a Filharmóniát, a Farkas utcai auditóriumból -, amely úgyszintén nem alkalmas szimfonikus koncertek megtartására felújítás alatt áll. Ebből kifolyólag, a tegnapi koncertet a Konzervatórium koncertemében kellett megtartani, amely nagyon kicsi, és legfeljebb kamarazenei előadóestekre alkalmas, semmiképpen nem nagyzenekari előadásokra, főleg, hogy tegnap olyan műveket is játszottak, amelyekben a kórus is énekelt. Hát nem kell mondanom, hogy alig fértek el a színpadon.
Intézményi szempontból a Filharmónia a Megyei Tanács alárendeltségébe tartozik. Alin Tiset, a Megyei Tanács elnökét, annyira lefoglalja a futballstadion építése - semmiképpen nem szeretném szembeállítani a futball ügyét a Filharmóniáéval, de azért azt el tudom képzelni, hogy a megyei elnök úr több szavazatra számít a futballdrukkerektől, mint a komolyzene-kedvelőktől – hogy alig jut másra ideje, esetleg kiszalad vidékre egy, az ancien régimre emlékeztető munkalátogatásra.
Látván a Megyei Tanács hozzáállását, elkezdtünk vakarózni, és terveket szövögetni a Városi Tanácsban. Sokra nem jutottunk, talán annyira, hogy végre úgy néz ki, hogy találtunk egy helyet a Magyar utcában (B-dul 21 Decembrie 1989), ahova fel lehetne építeni egy korszerű koncerttermet a Filharmóniának. A Városi Tanács plénumában többször elmondtam, hogy megengedhetetlen az, hogy Kolozsváron, Erdély kulturális központjában a Filharmóniának ilyen mostoha sorsa legyen. Válaszként sűrű bólogatást, hümmögést és üres dumát kaptam.
Egyébként a dumáról jutott eszembe a Bacsó Péter által rendezett, A tanú című film egyik jelenete. A főhős, Pelikán elvtárs többszörös, rendszerellenes vétségei miatt börtönben ül. Cellatársai – akik azt hitték róla, hogy jól ismeri a marxizmus-leninizmus történetét és miden ideológiai csínját-bínját – megkérdezték tőle, hogy mit jelent a Duma (cári Oroszországban a parlament neve) bojkottja. Mire Pelikán a semmibe meredt és azt válaszolta: valószínűleg azt, hogy mindenki fogja be a pofáját.
Hát tényleg, ideje lenne abbahagyni a dumát, és valamit tenni a Filharmóniáért…
2010. szeptember 14., kedd
Tanácsülés
Nem igazán volt fontosabb napirendi pont a mai tanácsülésen. Elég egyhangú légkörben folyt az ülés.
A különféléknél viszont elérkezett az érdekesebb felvetések ideje. Rákérdeztem a polgármesterre, hogy mi is a helyzet a Főtérrel? Ugyanis a múltkori tanácsülés után Apostu előrukkolt egy sajtónyilatkozattal, hogy a Főtér felújítási terve már nem aktuális, és nem zárják le a forgalmat a tér keleti és nyugati oldalán. Derült égből villámcsapás…
Most meg azt mondta, hogy a sajtó nem tolmácsolta hitelesen az általa mondottakat. Szó sincs arról, hogy a Főtér projektet sutba akarná dobni, csak hát gondok vannak… Ugyanis, az eredeti projekt szerint , a Főtéri forgalom megszüntetésének az volt az egyik feltétele, hogy a Petőfi (Avram Iancu) utcában és a Széchenyi (Mihai-Viteazu) téren felépül két parkolóház. A Petőfi utcait anyagi, a Széchenyi térit pedig műszaki okokból kifolyólag (ott földalatti mélygarázs készült volna, de utólag kiderült, hogy van egy vízcső a tér alatt, amelyet nagyon költséges lett volna elköltöztetni, és emiatt a befektető elállt a szerződéstől) nem lehet megépíteni. Tehát, egyelőre alma… Másfelől, informális csatornákon azt hallom, hogy tulajdonképpen nem is erről van szó, hanem arról, hogy a kivitelező vállalat, amelyik megnyerte a versenytárgyalást csődbement. Ez viszont nem jelent egy áthidalhatatlan akadályt, hiszen ki lehet írni egy új tendert. Elég ködös ez az egész ügy, és úgy érzem, hogy csúsztatások vannak… A Főtér rehabilitációját mindenképpen folytatni kell.
Tanácsülés előtt felhívott Virgil Pop, a Regionális Műemlékvédelmi Bizottság titkára, és tájékoztatott, hogy az Unió (Memorandumului) utca 16 szám alatt valakik garázdálkodnak egy barokk műemléképületnél. A régi tetőt kicserélték pléhtetőre, és a régi kapu helyett egy hőszigetelő ajtót tettek oda, természetesen semmilyen engedéllyel nem rendelkeztek. Virgil elmondása szerint – amit jómagam is észleltem utána személyesen – az a pléhtető inkább istállókhoz illik , és nem Kolozsvár belvárosában lévő műemléképületekhez. Virgil feljelentést tett a városházi rendőrségnél, akik kiszálltak a helyszínre, leállították a munkálatokat, és büntetést szabtak ki. Elmeséltem az esetet a polgármesternek, aki biztosított arról, hogy a polgármesteri hivatal büntető feljelentést tesz az elkövetők ellen.
A különféléknél viszont elérkezett az érdekesebb felvetések ideje. Rákérdeztem a polgármesterre, hogy mi is a helyzet a Főtérrel? Ugyanis a múltkori tanácsülés után Apostu előrukkolt egy sajtónyilatkozattal, hogy a Főtér felújítási terve már nem aktuális, és nem zárják le a forgalmat a tér keleti és nyugati oldalán. Derült égből villámcsapás…
Most meg azt mondta, hogy a sajtó nem tolmácsolta hitelesen az általa mondottakat. Szó sincs arról, hogy a Főtér projektet sutba akarná dobni, csak hát gondok vannak… Ugyanis, az eredeti projekt szerint , a Főtéri forgalom megszüntetésének az volt az egyik feltétele, hogy a Petőfi (Avram Iancu) utcában és a Széchenyi (Mihai-Viteazu) téren felépül két parkolóház. A Petőfi utcait anyagi, a Széchenyi térit pedig műszaki okokból kifolyólag (ott földalatti mélygarázs készült volna, de utólag kiderült, hogy van egy vízcső a tér alatt, amelyet nagyon költséges lett volna elköltöztetni, és emiatt a befektető elállt a szerződéstől) nem lehet megépíteni. Tehát, egyelőre alma… Másfelől, informális csatornákon azt hallom, hogy tulajdonképpen nem is erről van szó, hanem arról, hogy a kivitelező vállalat, amelyik megnyerte a versenytárgyalást csődbement. Ez viszont nem jelent egy áthidalhatatlan akadályt, hiszen ki lehet írni egy új tendert. Elég ködös ez az egész ügy, és úgy érzem, hogy csúsztatások vannak… A Főtér rehabilitációját mindenképpen folytatni kell.
Tanácsülés előtt felhívott Virgil Pop, a Regionális Műemlékvédelmi Bizottság titkára, és tájékoztatott, hogy az Unió (Memorandumului) utca 16 szám alatt valakik garázdálkodnak egy barokk műemléképületnél. A régi tetőt kicserélték pléhtetőre, és a régi kapu helyett egy hőszigetelő ajtót tettek oda, természetesen semmilyen engedéllyel nem rendelkeztek. Virgil elmondása szerint – amit jómagam is észleltem utána személyesen – az a pléhtető inkább istállókhoz illik , és nem Kolozsvár belvárosában lévő műemléképületekhez. Virgil feljelentést tett a városházi rendőrségnél, akik kiszálltak a helyszínre, leállították a munkálatokat, és büntetést szabtak ki. Elmeséltem az esetet a polgármesternek, aki biztosított arról, hogy a polgármesteri hivatal büntető feljelentést tesz az elkövetők ellen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
