Megjelent a Szabadságban
Sokan emlékszünk arra az ominózus éjszakára 2009-ben, amikor Mircea Geoană államfő volt. Este – miután pezsgőt ivott és fátyolos szemekkel fürkészte az égboltot – elnökként tért nyugovóra, és reggel balekként ébredt. Másnap a Jereváni Rádió reggeli műsorában a következő kérdést tették fel a hallgatóknak: „Mit csinált a nép Geoană elnöksége alatt?” „Hát, aludt”– jött a természetszerű válasz.
A rövid, de velős elnöki mandátum mély nyomokat hagyott „hősünkben”, aki megint nagy terveket szövöget, és az elnöki palota felé kacsingat. Ilyen irányú kijelentései kisebb botrányt idéztek elő pártjában. Ponta már készült fülön ragadni a pretendenst, ha az éppen nem távozott volna sutyiban a tengerentúlra, ahonnan a facebookon – hol is máshol? – üzent kritikusainak, hogy amíg itthon rosszindulatúan értelmezik szavait, addig ő az Újvilágban fontos emberekkel tanácskozik, és Románia gazdasági fellendülésén fáradozik. Tette mindezt azért is, hogy bebizonyítsa: lám, lám, nem is olyan „butuska” ő, mint ahogyan azt annak idején Iliescu – a dörzsölt apparatcsik, az „örök káder” – mondta róla, hiszen fontos dolgokkal foglalkozik, és még az Egyesült Államokban is kiemelt figyelemmel kísérik személyét és munkásságát.
Geoană mindenképpen pályára akar lépni, a marginalizáció évei alatt politikai frusztrációk tömkelege gyülemlett fel benne. Az sem számít, hogy esetleg nevetségessé teszi magát, és kijelentéseivel pártjának is árt, tekintve, hogy ezek a párton belüli erőviszonyok cseppfolyós mivoltát közvetítik a választótestület felé, ami a politikai kommunikáció szempontjából, enyhén szólva, dőreségnek minősül, főleg választások előtti évben.
Olyan felhangok is napvilágot láttak, hogy Geoană helyezkedik, más pártban képzeli el politikai jövőjét, és az Oprea által vezetett UNPR-vel tárgyal. Lehet, hogy ez is közrejátszik, én viszont inkább emberi és politikai hiúságát tartom cselekedetei fő mozgatórugójának. Lelki szemei előtt ott lebeghet Nixon, akinek – miután vesztett Kennedyvel szemben, és az utóbbi halála után – mégis sikerült elnyerni az elnöki mandátumot, vagy Churchill, aki a háború után alulmaradt a munkáspárti Atleevel szemben, de az ötvenes években visszatért a miniszterelnöki székbe.
Álmodozásai közepette a Szenátus elnöke elfelejti azt, hogy sem Nixonnak, sem Churchillnek a vereség után nem gyengültek meg a pozíciói a pártjukon belül, és bizonyos történelmi és politikai tényezők – amelyek jelen esetben nem léteznek – járultak hozzá a későbbi sikerek eléréséhez.
Geoană úgy tudna visszatérni a valóság talajára, ha őszintén szembenézne magával, és elfogadná azt, hogy egy karizma nélküli, unalmas politikus. Előre betanult szövegeket szajkóz, karót nyelt mivolta és merevsége versenyképtelenné teszi a hazai politikai miliőben. Ilyen körülmények között jó lenne visszatérni a kaptafához, végül is a diplomácia sem egy megvetendő hely, ott valószínűleg több babér teremne számára.
2011. november 14., hétfő
Mátyás a politikai (kín)padon
Megjelent a Szabadságban
A sok huzavona után végre teljes pompájában csodálhatjuk a felújított Mátyás-szobrot. Tekintve, hogy több évig bedeszkázva állt a téren, a Kolozsváron tanuló diákok közül sokan nem is láthatták a szobrot egyetemi éveik alatt. Úgy mentek el a kincses városból, hogy a főtéri deszkák emlékét is hordozták magukban, és csak találgathatták, hogy vajon mi is rejlik az állványok mögött.
Most, amikor a király impozáns alakja betölti a teret, Mátyás a rosszul értelmezett politikai pluralizmus által generált irracionalitás áldozata lett. Egy olyan erőtérbe került, amelyet az erdélyi magyar politikai viszály szabdal szét, és amelyben hangsúlyos szerepet kapnak anyaországi tényezők is. Természetesen a felavatás dátuma körüli tragikomédiába illő kötélhúzásra gondolok. Nyilvánvaló, hogy az időpont kiválasztása közéleti kérdés, és ilyen értelemben komoly politikai vetületei vannak, de ez korántsem jelenti azt, hogy egy kisstílű, pitiáner, és a határokon átívelő magyar politikai belharc tárgyává kellene válnia.
A Mátyás-szoborcsoport egy igencsak pregnáns szimbólum, ennek következtében pedig a politikai legitimációért folytatott harc középpontjába került, amelynek hevében – minden javaslatot le kell seperni, ami a politikai ellenfél részéről érkezik, még akkor is, ha az egybeesik egy korábbi saját javaslattal (az alábbiakban részletezem) – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elvetette a sulykot.
Kelemen Hunor kulturális miniszter először január 22-ét, a magyar kultúra napját javasolta a felavatásra. Ezt a magyar kormány nem fogadta el, és akkor következett a másik javaslat, február 23-a, a király születési dátuma, amely teljes mértékben illik ehhez az alkalomhoz. Ekkor indult be a lavina, egyből nagyon sokan félteni kezdték a szobrot a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől (RMDSZ) és annak februári kongresszusától. Először Magyarországról jött a hír, hogy a felavatást mindenképpen a február 27-én sorra kerülő RMDSZ kongresszus után kellene megtartani, tehát február 23-a, a király születésnapja nem egy megfelelő dátum. Hát igen, még egy királyi születésnap is okozhat ilyen malőrt, amennyiben RMDSZ kongresszus közelébe kerül, ha Szilágyi Erzsébet ezt tudta volna… Utána – ahogyan ezt megszokhattuk már az utóbbi hónapok politikai történései fényében – következtek az erdélyi borúlátó felhangok. Az EMNT Kolozs megyei vezetői a felavatás dátumának kapcsán RMDSZ kampányról és kirekesztésről beszéltek, és a zord február helyett, a sokkal alkalmasabb és mindenkit befogadó – nemcsak az RMDSZ-t vagy annak tagjait – márciusi hónapot javasolták, azt sugallván, hogy február az RMDSZ hónapja, március meg a mindenkié. Eközben természetesen elfeledkeztek arról, hogy egy pár hónappal ezelőtt az EMNT Kolozs megyei szervezete nyílt levelet juttatott el Kelemen Hunornak, Szőcs Gézának és Sorin Apostunak, amelyben kérték, hogy a szobor felavatását február 23-ra időzítsék, ezzel is tisztelegve Mátyás király emlékének. A következetességre viszont homály borul a politikai sárdobálás közben. Ebben az abszurd politikai drámában már csak arra vártam, hogy valaki megvádolja az RMDSZ-t azzal, hogy a kongresszus idejére el szeretné költöztetni a szobrot Nagyváradra.
Ezzel a hozzáállással sikerült teljesen kompromittálni az amúgy is sok szempontból kérdéses felavatás gondolatát. Ebben az esetben, korábbi írásokban, mások által kifejtett aggályokra gondolok: szükség van-e felavatásra, tekintve, hogy nem új szoborról van szó, illetve amennyiben igen, akkor az milyen legyen? Ennek az egész ügynek volt viszont egy pozitív hozadéka is: civil kezdeményezésnek köszönhetően, a kolozsváriak jelképesen birtokba vették a szobrot, és ezzel kiragadták Mátyást a politikai dimenzióból. Megmutatták azt, hogy egy közösség léte, nagyon sok vonatkozásban, szervesen elkülönül a politikumtól, főleg akkor, amikor ez utóbbi saját belterjes érdekeivel foglalkozik. Az ilyenszerű civil kezdeményezések nagy fontossággal bírnak egy olyan társadalmi berendezkedésben, ahol a demokratikus hagyományok nem rendelkeznek mély gyökerekkel.
A sok huzavona után végre teljes pompájában csodálhatjuk a felújított Mátyás-szobrot. Tekintve, hogy több évig bedeszkázva állt a téren, a Kolozsváron tanuló diákok közül sokan nem is láthatták a szobrot egyetemi éveik alatt. Úgy mentek el a kincses városból, hogy a főtéri deszkák emlékét is hordozták magukban, és csak találgathatták, hogy vajon mi is rejlik az állványok mögött.
Most, amikor a király impozáns alakja betölti a teret, Mátyás a rosszul értelmezett politikai pluralizmus által generált irracionalitás áldozata lett. Egy olyan erőtérbe került, amelyet az erdélyi magyar politikai viszály szabdal szét, és amelyben hangsúlyos szerepet kapnak anyaországi tényezők is. Természetesen a felavatás dátuma körüli tragikomédiába illő kötélhúzásra gondolok. Nyilvánvaló, hogy az időpont kiválasztása közéleti kérdés, és ilyen értelemben komoly politikai vetületei vannak, de ez korántsem jelenti azt, hogy egy kisstílű, pitiáner, és a határokon átívelő magyar politikai belharc tárgyává kellene válnia.
A Mátyás-szoborcsoport egy igencsak pregnáns szimbólum, ennek következtében pedig a politikai legitimációért folytatott harc középpontjába került, amelynek hevében – minden javaslatot le kell seperni, ami a politikai ellenfél részéről érkezik, még akkor is, ha az egybeesik egy korábbi saját javaslattal (az alábbiakban részletezem) – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elvetette a sulykot.
Kelemen Hunor kulturális miniszter először január 22-ét, a magyar kultúra napját javasolta a felavatásra. Ezt a magyar kormány nem fogadta el, és akkor következett a másik javaslat, február 23-a, a király születési dátuma, amely teljes mértékben illik ehhez az alkalomhoz. Ekkor indult be a lavina, egyből nagyon sokan félteni kezdték a szobrot a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől (RMDSZ) és annak februári kongresszusától. Először Magyarországról jött a hír, hogy a felavatást mindenképpen a február 27-én sorra kerülő RMDSZ kongresszus után kellene megtartani, tehát február 23-a, a király születésnapja nem egy megfelelő dátum. Hát igen, még egy királyi születésnap is okozhat ilyen malőrt, amennyiben RMDSZ kongresszus közelébe kerül, ha Szilágyi Erzsébet ezt tudta volna… Utána – ahogyan ezt megszokhattuk már az utóbbi hónapok politikai történései fényében – következtek az erdélyi borúlátó felhangok. Az EMNT Kolozs megyei vezetői a felavatás dátumának kapcsán RMDSZ kampányról és kirekesztésről beszéltek, és a zord február helyett, a sokkal alkalmasabb és mindenkit befogadó – nemcsak az RMDSZ-t vagy annak tagjait – márciusi hónapot javasolták, azt sugallván, hogy február az RMDSZ hónapja, március meg a mindenkié. Eközben természetesen elfeledkeztek arról, hogy egy pár hónappal ezelőtt az EMNT Kolozs megyei szervezete nyílt levelet juttatott el Kelemen Hunornak, Szőcs Gézának és Sorin Apostunak, amelyben kérték, hogy a szobor felavatását február 23-ra időzítsék, ezzel is tisztelegve Mátyás király emlékének. A következetességre viszont homály borul a politikai sárdobálás közben. Ebben az abszurd politikai drámában már csak arra vártam, hogy valaki megvádolja az RMDSZ-t azzal, hogy a kongresszus idejére el szeretné költöztetni a szobrot Nagyváradra.
Ezzel a hozzáállással sikerült teljesen kompromittálni az amúgy is sok szempontból kérdéses felavatás gondolatát. Ebben az esetben, korábbi írásokban, mások által kifejtett aggályokra gondolok: szükség van-e felavatásra, tekintve, hogy nem új szoborról van szó, illetve amennyiben igen, akkor az milyen legyen? Ennek az egész ügynek volt viszont egy pozitív hozadéka is: civil kezdeményezésnek köszönhetően, a kolozsváriak jelképesen birtokba vették a szobrot, és ezzel kiragadták Mátyást a politikai dimenzióból. Megmutatták azt, hogy egy közösség léte, nagyon sok vonatkozásban, szervesen elkülönül a politikumtól, főleg akkor, amikor ez utóbbi saját belterjes érdekeivel foglalkozik. Az ilyenszerű civil kezdeményezések nagy fontossággal bírnak egy olyan társadalmi berendezkedésben, ahol a demokratikus hagyományok nem rendelkeznek mély gyökerekkel.
2011. április 4., hétfő
Visszafejlődés
Az utóbbi hónapokban a szociál-liberális ellenzék körében felerősödött a nacionalizmus, pillanatnyi politikai tőkekovácsolás érdekében ismét előkerült a magyar kártya. Semmi új a nap alatt, ez e jelenség időről-időre felbukkan a közéletben. Most, viszont úgy néz ki, hogy a korlátolt nacionalizmus kezd gyökeret verni az igazságszolgáltatás berkeiben is, amely nagyon súlyos következményekkel járhat. Amint arról korábbi blogbejegyzésemben – Egy lépés előre, kettő hátra – írtam, miután az első pert megnyertük az aranyosgyéresi háromnyelvű táblával kapcsolatosan, hamarosan egy másik per elébe néztünk, amikor is egy aranyosgyéresi magánszemély támadta meg a háromyelvű táblát előirányzó tanácsi határozatot. Novemberben, amikor a blogbejegyzést írtam, még bizakodó voltam, és reméltem, hogy a Kolozsvári Ítélőtábla következetes lesz, tartja magát korábbi határozatához, és törvényesnek ítéli a többnyelvű táblát. Nem így történt. Március 30-án a Kolozsvári Ítélőtábla elutasította az Aranyosgyéresi Tanács felfolyamodványát, ilyen értelemben a háromnyelvű táblát le kell venni. Jogilag is egy eléggé abszurd helyzet keletkezett, mert van két bírói végzés, amely ellentmond egymásnak. Tekintve, hogy Romániában a joggyakorlat nem jogforrás, elvileg az utolsó bírói végzést kell alkalmazni.
Szombaton tájékoztattam az RMDSZ keretén belül működő Szövetségi Képviselők Tanácsát a kialakult helyzetről. Javasoltam, hogy módosítani kellene a közigazgatási törvényt, és expresis verbis meghatározni, hogy ott, ahol a kisebbség aránya nem éri el a 20%-ot, és nem kötelező a törvény értelmében a kisebbség nyelvén is feltüntetni a helység nevét, a helyi tanács dönthessen ebben a kérdésben. Így, talán el tudnánk kerülni, hogy kicsinyes és rosszhiszemű jogértelmezés következtében a fentihez hasonló bírói végzések lássanak napvilágot.
Szombaton tájékoztattam az RMDSZ keretén belül működő Szövetségi Képviselők Tanácsát a kialakult helyzetről. Javasoltam, hogy módosítani kellene a közigazgatási törvényt, és expresis verbis meghatározni, hogy ott, ahol a kisebbség aránya nem éri el a 20%-ot, és nem kötelező a törvény értelmében a kisebbség nyelvén is feltüntetni a helység nevét, a helyi tanács dönthessen ebben a kérdésben. Így, talán el tudnánk kerülni, hogy kicsinyes és rosszhiszemű jogértelmezés következtében a fentihez hasonló bírói végzések lássanak napvilágot.
2011. március 22., kedd
Kolozsvári szociál-demokraták esete a primitív nacionalizmussal
Miután, az utóbbi időben a kolozsvári libik Funarhoz jártak tapasztalatcserére, és ez tükröződött is politikai diskurzusukban, most a szocikon volt a sor, hogy megmutassák, hogy helyi szinten is a liberálisok hű szövetségesei, és ilyen értelemben hozzájárulnak a magyarellenesség konjunkturális felpörgetéséhez.
A városi tanács tegnapi ülésén tárgyaltunk a civil szervezeteknek kiutalandó pénzalapokról. Az utóbbi években meghonosodott úzusnak megfelelően a keretösszeg 20%-át a magyar civil szervezetek számára különítettük el, természetesen utólag, a tételes leosztást a beérkezett pályázatok alapján végeztük el, így most is számos magyar civil szervezetet tudtunk támogatni.
Az „ominózus” napirendi pontnál Vuscan, szoci tanácsos kifakadt, mondván, hogy az mégiscsak sok, hogy a magyarok még ilyen nehéz időkben is 20%-ot kérnek, igazán megelégedhetnének 15%-al is. Ezek a fránya kisebbségiek még a válságra sincsenek tekintettel, gondolta magában a tanácsos úr…Utána következett a mélyebb kritika, hogy mi az hogy a magyaroknak külön diákszervezetük, kutató egyesületeik meg más szervezeteik vannak, miért nem végzik ezeket a tevékenységeket együtt a románokkal? Innen már csak egy lépés volt Orbán Viktornak tulajdonított nyilatkozatig és az autonómiáig, amelyet derék tanácsosunk a román nemzet védelmében meg is tett. Hát ha Bukarestben, a libik összefüggésbe hozhatják a munkatörvénykönyvet Orbánnal, akkor a kolozsvári szocik miért ne tehetnének hasonló dolgokat, a politikai demagógia és irracionalitás terén kifejtetett konzekvencia jegyében. Csak arra kellene vigyázniuk, hogy nehogy a magyar civil szervezeteknek dolgozó lobbi cég megkeresse őket, és pénz fejében arra kérje a őket, hogy támogassák a magyar civil szervezetek finanszírozási kérelmeit… Mert abból még baj lehet, mint Brüsszelben…
A városi tanács tegnapi ülésén tárgyaltunk a civil szervezeteknek kiutalandó pénzalapokról. Az utóbbi években meghonosodott úzusnak megfelelően a keretösszeg 20%-át a magyar civil szervezetek számára különítettük el, természetesen utólag, a tételes leosztást a beérkezett pályázatok alapján végeztük el, így most is számos magyar civil szervezetet tudtunk támogatni.
Az „ominózus” napirendi pontnál Vuscan, szoci tanácsos kifakadt, mondván, hogy az mégiscsak sok, hogy a magyarok még ilyen nehéz időkben is 20%-ot kérnek, igazán megelégedhetnének 15%-al is. Ezek a fránya kisebbségiek még a válságra sincsenek tekintettel, gondolta magában a tanácsos úr…Utána következett a mélyebb kritika, hogy mi az hogy a magyaroknak külön diákszervezetük, kutató egyesületeik meg más szervezeteik vannak, miért nem végzik ezeket a tevékenységeket együtt a románokkal? Innen már csak egy lépés volt Orbán Viktornak tulajdonított nyilatkozatig és az autonómiáig, amelyet derék tanácsosunk a román nemzet védelmében meg is tett. Hát ha Bukarestben, a libik összefüggésbe hozhatják a munkatörvénykönyvet Orbánnal, akkor a kolozsvári szocik miért ne tehetnének hasonló dolgokat, a politikai demagógia és irracionalitás terén kifejtetett konzekvencia jegyében. Csak arra kellene vigyázniuk, hogy nehogy a magyar civil szervezeteknek dolgozó lobbi cég megkeresse őket, és pénz fejében arra kérje a őket, hogy támogassák a magyar civil szervezetek finanszírozási kérelmeit… Mert abból még baj lehet, mint Brüsszelben…
2010. december 5., vasárnap
Szimbolika és jóérzés
Kedden, tanácsülés előtt mondtam a polgármesternek, hogy illene magyarul is boldog Karácsonyt kívánni a polgármesteri hivatal nevében a hivatalos digitális hirdetőoszlopokon. Elöljárónk csóválta a fejét, szabadkozott, hogy ő nem is tudja, hogy erre miért van szükség, mert a kolozsvári magyarok amúgy is tudnak románul, és hömpölyögtek az előbbihez hasonló „racionális” érvek…
Mondtam neki, hogy ebben az esetben egy szimbolikus kérdésről van szó, amelyet a jóérzés diktál, ha már annyira büszkélkedünk városunk multikulturális jellegével. Nem igazán tudtunk dűlőre jutni. Úgy döntöttünk, hogy az RMDSZ frakció nevében hivatalos beadványt nyújtunk be a polgármesternek ebben az ügyben. Csütörtökön megírtam, és pénteken iktattam az iratot.
Az átírat szövege alább olvasható:
Către Primăria Cluj-Napoca
În atenţia domnului primar Sorin Apostu!
Stimate domnule Primar,
Având în vedere apropierea sărbătorilor de iarnă, vă rugăm în numele comunităţii maghiare din Cluj să afişati şi în limba maghiară urările de sărbători pe panourile de afişaj ale primăriei. Credem că o asemenea măsură este minoră, simbolică şi în acelaşi timp de bun-simţ.
Vă reamintim că prin HCL nr. 353/2007 Consiliul Local a adoptat strategia de dezvoltare a municipiului. Această strategie conţine un capitol referitor la multiculturalism şi la măsurile necesare implementării lui în plan practic. În continuare, am dori să cităm câteva pasaje relevante şi elocvente din HCL-ul mai-sus amintit care susţin justeţea cererii noastre.
„Cluj-Napoca este un oraş cu o importantă tradiţie multiculturală. Oraşul se remarcă prin prezenţa unei importante minorităţi maghiare, care deşi reprezintă 18,96% din populaţia oraşului, în cifre absolute este una din cele mai mari comunităţi maghiare din România (60.287 maghiari).” Analiza SWOT din strategie menţionează două puncte slabe în privinţa înfăptuirii multiculturalismului în municipiu:
1. „Comunicare deficitară a administraţiei publice locale cu publicul minoritar;”
2. „Lipsa de măsuri practice privind promovarea multiculturalismului;”
În continuare, sunt stabilite măsurile necesare remedierii carenţelor identificate:
1. „Definirea unei identităţi multiculturale a oraşului şi promovarea acesteia prin intermediul tuturor canalelor de comunicare;”
2. „Elaborarea unei strategii de comunicare* şi asumare a identităţii multiculturale a oraşului;”
3. „Lansarea unei campanii de promovare a mesajului multicultural pe toate canalele de comunicare;”
În lumina celor prezentate aşteptăm un răspuns favorabil din partea Dumneavoastră .
Grupul UDMR din Consiliul Local
László Attila
Somogyi Gyula
Molnos Lajos
Irsay Miklós
Csoma Botond
Mondtam neki, hogy ebben az esetben egy szimbolikus kérdésről van szó, amelyet a jóérzés diktál, ha már annyira büszkélkedünk városunk multikulturális jellegével. Nem igazán tudtunk dűlőre jutni. Úgy döntöttünk, hogy az RMDSZ frakció nevében hivatalos beadványt nyújtunk be a polgármesternek ebben az ügyben. Csütörtökön megírtam, és pénteken iktattam az iratot.
Az átírat szövege alább olvasható:
Către Primăria Cluj-Napoca
În atenţia domnului primar Sorin Apostu!
Stimate domnule Primar,
Având în vedere apropierea sărbătorilor de iarnă, vă rugăm în numele comunităţii maghiare din Cluj să afişati şi în limba maghiară urările de sărbători pe panourile de afişaj ale primăriei. Credem că o asemenea măsură este minoră, simbolică şi în acelaşi timp de bun-simţ.
Vă reamintim că prin HCL nr. 353/2007 Consiliul Local a adoptat strategia de dezvoltare a municipiului. Această strategie conţine un capitol referitor la multiculturalism şi la măsurile necesare implementării lui în plan practic. În continuare, am dori să cităm câteva pasaje relevante şi elocvente din HCL-ul mai-sus amintit care susţin justeţea cererii noastre.
„Cluj-Napoca este un oraş cu o importantă tradiţie multiculturală. Oraşul se remarcă prin prezenţa unei importante minorităţi maghiare, care deşi reprezintă 18,96% din populaţia oraşului, în cifre absolute este una din cele mai mari comunităţi maghiare din România (60.287 maghiari).” Analiza SWOT din strategie menţionează două puncte slabe în privinţa înfăptuirii multiculturalismului în municipiu:
1. „Comunicare deficitară a administraţiei publice locale cu publicul minoritar;”
2. „Lipsa de măsuri practice privind promovarea multiculturalismului;”
În continuare, sunt stabilite măsurile necesare remedierii carenţelor identificate:
1. „Definirea unei identităţi multiculturale a oraşului şi promovarea acesteia prin intermediul tuturor canalelor de comunicare;”
2. „Elaborarea unei strategii de comunicare* şi asumare a identităţii multiculturale a oraşului;”
3. „Lansarea unei campanii de promovare a mesajului multicultural pe toate canalele de comunicare;”
În lumina celor prezentate aşteptăm un răspuns favorabil din partea Dumneavoastră .
Grupul UDMR din Consiliul Local
László Attila
Somogyi Gyula
Molnos Lajos
Irsay Miklós
Csoma Botond
2010. november 17., szerda
Kolozsvár/Multikulturális útikalauz
Még szeptemberben tárgyaltam Apostuval, hogy az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja által kiadott, Kolozsvár/Multikulturális útikalauz című, négynyelvű - román, angol, magyar és német – ismertető füzet tartalmát töltsük fel a polgármesteri hivatal honlapjára. http://botondcsoma.blogspot.com/2010/09/javitott-kiadas.html
Tegnap felkerült a román, magyar és angol változat, hamarosan következik a német is:
http://www.primariaclujnapoca.ro/ghid-multicultural.html?show=Prefata
http://www.primariaclujnapoca.ro/hu/multikulturalis-utikalauz/
Hiányzik még három ékezet a linkben, de már szóltam, hogy korrigálják.
http://www.primariaclujnapoca.ro/en/multicultural-guide/
Tegnap felkerült a román, magyar és angol változat, hamarosan következik a német is:
http://www.primariaclujnapoca.ro/ghid-multicultural.html?show=Prefata
http://www.primariaclujnapoca.ro/hu/multikulturalis-utikalauz/
Hiányzik még három ékezet a linkben, de már szóltam, hogy korrigálják.
http://www.primariaclujnapoca.ro/en/multicultural-guide/
2010. november 16., kedd
Egy lépés előre, kettő hátra
A Kolozs Megyei Törvényszék nem tűri a többnyelvűséget. Egy szűklátókörű és rosszindulatú jogértelmezéssel eltipor mindent, ami nem román nyelven lát napvilágot. Teszi ezt már másodszorra. Ugyebár, a hivatalos nyelv kánonjából nem szabad kilépni, mert az komoly „veszélyt” jelenthet Románia homogén nemzetállami jövőjére nézve. A törvény őrei pajzzsal védik a nyelvet, holmi „idegen jellegű” támadásokkal szemben.
Az Aranyosgyéresi Városi Tanács megszavazta, hogy írják ki magyarul és németül is a város nevét. Az akkori prefektus, Calin Platon – arra gondolván, hogy neve a jogfilozófia terén is releváns következtetésekre készteti – megtámadta a határozatot a Kolozs Megyei Törvényszéken, azzal indokolván keresetét, hogy az aranyosgyéresi magyarság aránya nem éri el a törvény által előírt 20%-ot, tehát – véleménye szerint - ilyen esetben csak románul lehet kiírni a város nevét. Első fokon a Kolozs Megyei Törvényszék jóváhagyta keresetét, és arra kötelezte az Aranyosgyéresi Városi Tanácsot, hogy vonja vissza a többnyelvűségre vonatkozó határozatokat. Felfolyamodványt nyújtottunk be a törvényszéki végzés ellen a Kolozs Megyei Ítélőtáblához, és sikerült meggyőznünk az Ítélőtábla bíráit, hogy a Törvényszék jogértelmezése alaptalan és törvénytelen. Felszusszantunk, és örvendtünk, hogy az ésszerűség legyőzte a korlátoltságot, és a többnyelvű táblákat felállították Aranyosgyéres határában. Aztán ma derült égből villámcsapás... Mircea Crisan, aranyosgyéresi lakos egy ideig nézegette a táblákat, és aztán rájött, hogy a sok „idegen nyelv” komoly terhet jelent egészséges román öntudata számára, és hallgatott az ősi hívó szóra. Magánszemélyként megtámadta a többnyelvűségre vonatkozó tanácsi határozatokat a Törvényszéken, és láss „csodát” a bírói testületben partnerre talált a román öntudat megvédésére. A törvényszék érvénytelenítette a tanácsi határozatokat. http://www.stiridecluj.ro/social/placutele-trilingve-din-campia-turzii-declarate-ilegale-de-tribunalul-cluj
A végzés nem jogerős. Bogdán Andrea és Czika Tihamér jogászkollégáimmal együtt segítünk az Aranyosgyéresi Városi Tanácsnak kidolgozni a felfolyamodvány szövegét, amit benyújtanak majd a végzés ellen a Kolozs Megyei Ítélőtáblához. Reméljük, hogy ezúttal is sikerrel járunk, és a többnyelvű táblák helyükön maradnak.
Az Aranyosgyéresi Városi Tanács megszavazta, hogy írják ki magyarul és németül is a város nevét. Az akkori prefektus, Calin Platon – arra gondolván, hogy neve a jogfilozófia terén is releváns következtetésekre készteti – megtámadta a határozatot a Kolozs Megyei Törvényszéken, azzal indokolván keresetét, hogy az aranyosgyéresi magyarság aránya nem éri el a törvény által előírt 20%-ot, tehát – véleménye szerint - ilyen esetben csak románul lehet kiírni a város nevét. Első fokon a Kolozs Megyei Törvényszék jóváhagyta keresetét, és arra kötelezte az Aranyosgyéresi Városi Tanácsot, hogy vonja vissza a többnyelvűségre vonatkozó határozatokat. Felfolyamodványt nyújtottunk be a törvényszéki végzés ellen a Kolozs Megyei Ítélőtáblához, és sikerült meggyőznünk az Ítélőtábla bíráit, hogy a Törvényszék jogértelmezése alaptalan és törvénytelen. Felszusszantunk, és örvendtünk, hogy az ésszerűség legyőzte a korlátoltságot, és a többnyelvű táblákat felállították Aranyosgyéres határában. Aztán ma derült égből villámcsapás... Mircea Crisan, aranyosgyéresi lakos egy ideig nézegette a táblákat, és aztán rájött, hogy a sok „idegen nyelv” komoly terhet jelent egészséges román öntudata számára, és hallgatott az ősi hívó szóra. Magánszemélyként megtámadta a többnyelvűségre vonatkozó tanácsi határozatokat a Törvényszéken, és láss „csodát” a bírói testületben partnerre talált a román öntudat megvédésére. A törvényszék érvénytelenítette a tanácsi határozatokat. http://www.stiridecluj.ro/social/placutele-trilingve-din-campia-turzii-declarate-ilegale-de-tribunalul-cluj
A végzés nem jogerős. Bogdán Andrea és Czika Tihamér jogászkollégáimmal együtt segítünk az Aranyosgyéresi Városi Tanácsnak kidolgozni a felfolyamodvány szövegét, amit benyújtanak majd a végzés ellen a Kolozs Megyei Ítélőtáblához. Reméljük, hogy ezúttal is sikerrel járunk, és a többnyelvű táblák helyükön maradnak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
