Tanácsülés

Nem igazán volt fontosabb napirendi pont a mai tanácsülésen. Elég egyhangú légkörben folyt az ülés.

A különféléknél viszont elérkezett az érdekesebb felvetések ideje. Rákérdeztem a polgármesterre, hogy mi is a helyzet a Főtérrel? Ugyanis a múltkori tanácsülés után Apostu előrukkolt egy sajtónyilatkozattal, hogy a Főtér felújítási terve már nem aktuális, és nem zárják le a forgalmat a tér keleti és nyugati oldalán. Derült égből villámcsapás…

Most meg azt mondta, hogy a sajtó nem tolmácsolta hitelesen az általa mondottakat. Szó sincs arról, hogy a Főtér projektet sutba akarná dobni, csak hát gondok vannak… Ugyanis, az eredeti projekt szerint , a Főtéri forgalom megszüntetésének az volt az egyik feltétele, hogy a Petőfi (Avram Iancu) utcában és a Széchenyi (Mihai-Viteazu) téren felépül két parkolóház. A Petőfi utcait anyagi, a Széchenyi térit pedig műszaki okokból kifolyólag (ott földalatti mélygarázs készült volna, de utólag kiderült, hogy van egy vízcső a tér alatt, amelyet nagyon költséges lett volna elköltöztetni, és emiatt a befektető elállt a szerződéstől) nem lehet megépíteni. Tehát, egyelőre alma… Másfelől, informális csatornákon azt hallom, hogy tulajdonképpen nem is erről van szó, hanem arról, hogy a kivitelező vállalat, amelyik megnyerte a versenytárgyalást csődbement. Ez viszont nem jelent egy áthidalhatatlan akadályt, hiszen ki lehet írni egy új tendert. Elég ködös ez az egész ügy, és úgy érzem, hogy csúsztatások vannak… A Főtér rehabilitációját mindenképpen folytatni kell.

Tanácsülés előtt felhívott Virgil Pop, a Regionális Műemlékvédelmi Bizottság titkára, és tájékoztatott, hogy az Unió (Memorandumului) utca 16 szám alatt valakik garázdálkodnak egy barokk műemléképületnél. A régi tetőt kicserélték pléhtetőre, és a régi kapu helyett egy hőszigetelő ajtót tettek oda, természetesen semmilyen engedéllyel nem rendelkeztek. Virgil elmondása szerint – amit jómagam is észleltem utána személyesen – az a pléhtető inkább istállókhoz illik , és nem Kolozsvár belvárosában lévő műemléképületekhez. Virgil feljelentést tett a városházi rendőrségnél, akik kiszálltak a helyszínre, leállították a munkálatokat, és büntetést szabtak ki. Elmeséltem az esetet a polgármesternek, aki biztosított arról, hogy a polgármesteri hivatal büntető feljelentést tesz az elkövetők ellen.

Javított kiadás

Ma felkerült a polgármesteri hivatal honlapjára a magyar szöveg javított változata. Remélem, hogy sikerült kiküszöbölni a tükörfordításokat és a magyartalan megfogalmazásokat.

www.primariaclujnapoca.ro/hu

Az ű,í és ő betűket is meg lehet jeleníteni már az oldalon. A menüpontokat bővítettük egy eseménynaptárral.

Holnap tárgyalok Apostuval, hogy az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja által kiadott, Kolozsvár/Multikulturális útikalauz című, négynyelvű - román, angol, magyar és német – ismertető füzet tartalmát is töltsük fel a honlapra. Nagyon jó leírások találhatók benne a kolozsvári műemlékekről és műemléképületekről. Az előszót Ovidiu Pecican történész írta. A honlapon, ez az anyag konkrét turisztikai célokat szolgálhat.

Gondok a Házsongárdi temetőben

A Házsongárd Alapítvány – jogi személyiséggel nem rendelkező, az Erdélyi Református Egyházkerület keretén belül működő civil szervezet – évek óta műemlékvédelmi tevékenységet folytat a Házsongárdi temetőben.
Az alapítvány igazgatója, Gergely Istvánné jelezte, hogy az utóbbi időben a polgármesteri hivatal alkalmazottai akadályozzák munkájukat. Mi több megtagadják a hozzáférést a temető nyilvántartásához, ami sok esetben ellehetetleníti a restaurálási munkálatokat.

A helyzet orvoslása végett, ma találkoztunk Apostu polgármesterrel. A találkozón jelen volt Gergely Istvánné, a Házsongárd Alapítvány igazgatója, Eckstein-Kovács Péter, elnöki tanácsos, László Attila, alpolgármester és jómagam. Bemutattuk a Házsongárd Alapítvány tevékenységét, és vázoltuk a gondokat. A polgármester-legalábbis látszólag – elég nyíltan viszonyult a kérdéshez. A beszélgetés nyomán egy eléggé pragmatikus megoldás körvonalazódott, nevezetesen, hogy szükség lenne egy protokollumra a polgármesteri hivatal és a Házsongárd Alapítvány között, amely konkrétan meghatározná a felek jogait és kötelezettségeit.

Gergely Istvánné megfogalmazza javaslatait, majd ezeket beillesztjük egy jogi keretbe és letesszük Apostu asztalára. A protokollum igazán azt szolgálná, hogy a polgármesteri hivatal támogassa és elismerje a Házsongárd Alapítvány több éves tevékenységét. Eddig az alapítvány egy, kvázi megtűrt státusszal rendelkezett a temetőben…

Megtört a jég!

Hónapok óta tartó morfondírozás és huzavona után végre sikerült megjeleníteni a magyar tartalmat a polgármesteri hivatal honlapján. Első komolyabb lépés a multikulturalizmus rögös útján. A magyar tartalom a következő címen érhető el: http://www.primariaclujnapoca.ro/hu.

A honlap folyamatos bővítés alatt áll, hamarosan felkerülnek a testvérvárosokról szóló információk is. Tervezünk egy eseménynaptárt is, ennek kivitelezéshez meg kell találnunk azt a személyt, aki napi rendszerességgel föl tudja tölteni az információkat. Dolgozunk rajta.

Technikai okok miatt, a következő magyar karaktereket nem tudtuk megjeleníteni a honlapon: ő, í, ű. Remélem ezt is sikerül hamarosan korrigálni.

Az elérhetőségek menüpontnál éppen folyamatban vannak némi javítások, bizonyos térnevek, mint például a Főtér, románul kerültek fel.

Természetesen a multikulturalizmus nyelvi megjelenítését bővíteni kell. A következő lépés a város magyar nevének kiírása kell, hogy legyen.

Fél a többnyelvűségtől, mint az ördög a tömjéntől

Megjelent a Szabadságban


Természetesen feltevődik a kérdés: ki fél a többnyelvűségtől? Hát Apostu polgármester fél, vagy legalábbis ódzkodik, elodázza a kérdést. Vagy nem is veszi komolyan, vagy csak púp a hátán? Nem is tudom már, mire gondoljak. Többször tárgyaltunk már vele, kéréseinket pontokban fogalmaztuk meg. Az utolsó felvonás múlt héten volt, amikor a polgármester elmondta, hogy elvben egyetért elképzelésünkkel, és fel is kerül a magyar tartalom a polgármesteri hivatal honlapjára, de csak akkor, amikor a francia fordítás is elkészül. Ez számomra már egy nagyon átlátszó ürügynek tűnt.


Amennyiben félelemről van szó, ez csakis politikai természetű lehet, ami esetleg szavazatszám-csökkenésben nyilvánulhat meg. Lehetséges, hogy a polgármester arra a következtetésre jutott, hogy a lakótelepi, félig urbanizált, betelepített tömegek egy részében – amelyek eddig nem tudtak beilleszkedni a város többetnikumú hagyományaiba – még élnek magyarellenes indulatok, és nem néznék jó szemmel a magyar nyelv térnyerését. Ehhez még hozzájárulhat az is, hogy a városvezetésben még élnek a funári beidegződések, és Kolozsvárt nyelvi és kulturális szempontból frontvárosnak tekintik, ezért nem szívesen járulnának hozzá ahhoz, hogy a városnak legyen egy artikulált, nyelvileg lefedett, kifelé kommunikálható magyar arculata is.

Komoly mentalitásbeli gondok is jelentkeznek. Amióta ezzel a kérdéskörrel foglalkozom, a polgármesterrel, valamint más városházi alkalmazottakkal való beszélgetéseim során volt alkalmam észlelni a hivatalos nyelv kánonja által generált szűk látókört, amely sok esetben gátolja a higgadt, érdemi vitát. Értelmezésük szerint a román nyelv hivatalos volta kizárólagosságot idéz elő a nyilvánosságban, a másságnak, a többnyelvűségnek csak kulturális téren van helye, amely nincs közvetlen kapcsolatban a hivatalos közeggel. Más szóval: nem akarják intézményesíteni semmilyen formában a magyar nyelvet a városi közigazgatásban. Érvrendszerük sok esetben hasonlít azokéhoz, akik visszautasítanak mindennemű autonómia törekvést pusztán az alkotmány első cikkelyére hivatkozva, amely kimondja, hogy Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam.

Megtörténhet, hogy a polgármester nem is veszi komolyan ezt a kérdést, és ennek egyik lehetséges oka – és itt szervezeti szempontból önkritikát kell gyakorolnom –, hogy az RMDSZ helyi szervezete nem lépett fel egységesen ebben a kérdésben. A többszólamú megközelítés de-legitimáló hatást fejtett ki, és nem használt az ügynek.

Eddigi eszköztárunk nem vezetett eredményre. Valószínűleg az elkövetkezendőben a vitát ki kell vinnünk a polgármesteri hivatal falai közül, és nem ártana román értelmiségieket (és nemcsak) megnyerni az ügynek, talán így a polgármester félelme is alábbhagyna.

A multikulturális ábránd (vagy naivitás) szertefoszlott

Tegnap tanácsülés előtt egyeztető ülésre került sor a polgármester irodájában. Ahogy beléptem, a polgármester odajött hozzám, és lelkendezve újságolta, hogy átnézette a magyar fordítást a városháza honlapjára, és rendben van, és akkor jött a de… még nem lehet feltenni, mert nem készült el a francia fordítás, az angol és a német megvan, viszont a francia nem. Persze újabb ígéret, hogy amint a francia elkészül a magyar tartalom is felkerül a polgármesteri hivatal honlapjára…Hát ez már egy nagyon átlátszó ürügy. Elmondtam a polgármesternek, hogy számomra ez nem egy elfogadható álláspont. Világos, hogy nem veszi komolyan ezt a kérdést, mindent kitalál, hogy elodázza a megoldást. Kiss Olivér barátomnak lett igaza, aki eleve szkeptikus volt. Ez a helyi koalíció csak egy formális megállapodás, etnikai vonzatú kérdésekben nem tudunk előrelépni, ígéret és nagy duma van, konkrét lépés semmi.
Egyértelmű, hogy más eszközökhöz kell folyamodni, az eddigiekkel nem tudtunk eredményt elérni ezen a téren.

Vasvári emlékünnepség Körösfőn

Vasvári emlékünnepségen vettem részt Körösfőn. A helyi önkormányzat és a Rákóczi Kultúregylet évek óta megrendezik ezt az ünnepséget Vasvári Pál, magyar forradalmár emlékére, aki 1849-ben esett el tragikus körülmények között az Erdélyi-érchegységben.

Az RMDSZ részéről jelen volt még Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, valamint Kötő József és Máté András, parlamenti képviselők. Fekete Emőkét – aki megyei tanács alelnökként sokat segített a helyi közösségen - a körösfői önkormányzat díszpolgárrá avatta. Az oklevelet az ünnepség keretén belül nyújtották át Emőkének.

Az 1848-as forradalom generálta talán az első hangsúlyos, politikai következményekkel is járó, szembenállást románok és magyarok között. A nemzeti öntudatra ébredt románok (szerbekkel, horvátokkal és szlovákokkal egyetemben) nem tudtak már azonosulni a Kossuthék által elképzelt – francia és angol mintát követő – alkotmányos keretbe foglalt magyar politikai nemzetmodellel. Először üdvözölték a magyar forradalmat, aztán amikor az erdélyi román elit körében világossá vált, hogy az osztrákok elleni szabadságharc a magyar elem elsőbbségéhez vezet a nemzeti elkülönülés útjára léptek, ami fegyveres konfliktushoz vezetett. Magyar-román viszonylatban az 1848-as forradalom jelenti a kölcsönös sérelmek kiindulópontját. A meghirdetett magyar polgári szabadságot nemzeti elnyomásként értékelték az akkori román vezetők.

Napjainkban a politikum sokszor kisajátítja a történelmet, agresszív, történelmietlen és valós adatokat nélkülöző diskurzussal mérgezi az etnikumközi kapcsolatokat. A kölcsönös sérelmeket csakis egy őszinte szembenézéssel és kibeszéléssel lehetne orvosolni. Semmiképpen sem úgy, hogy csak az egyik fél által elkövetett valós, vélt vagy eltúlzott atrocitásokról harsogunk, miközben a másik fél gaztetteit a szőnyeg alá söpörjük. A román politikai retorikában és sajtóban sokat hallhatunk a magyar honvédek által elkövetett visszaélésekről 1849-ben, vagy a magyar hadsereg által elkövetett vérengzésekről 1940-ben, a Szilágy megyei Ippen és Ördögkúton, viszont az enyedi magyar lakosság lemészárlásról 1849 januárjában Axente Sever, román forradalmár csapatai által, valamint a Maniu gárdisták vérengzéseiről a második világháborúban nem szól a krónika. Ez az egyoldalú megközelítés nem szolgálja a román-magyar megbékélést, továbbra is csak az ellenségkép elmélyülését idézi elő, amely kitűnő táptalajt jelent az etnikumközi előítéletek továbbéléséhez.